• Hisszük, hogy a Biblia a Szent Szellemtől ihletett, Isten egyedüli, csalhatatlan és hiteles kinyilatkoztatása.
• Hiszünk a Szentháromságban, az Atya Istenben, Fiú Istenben, Szent Szellem Istenben az Úr Jézus Krisztusban.
• Hisszük, hogy Jézus Krisztus földi életében szűztől született, bűntelenül élt, Isten küldetésének eleget tett minden ember helyett történt váltsághalálában, vére által engesztelést szerzett az Atyánál az emberek bűneire, hiszünk Jézus Krisztus testben való feltámadásában, mennybemenetelében, és hogy most az Atya jobbján van, és visszajön a földre hatalommal és dicsőséggel.
• Hiszünk a bűnös, elveszett emberek újjászületésének abszolút fontosságában, melyet Jézus Krisztusban való hit által a Szent Szellem végez el.
• Hiszünk a Szent Szellem keresztségben, melynek egyik jele a nyelveken szólás, hiszünk a szellemi és szolgálati ajándékok működésében a jelen korban.
• Hiszünk az igazak és bűnösök feltámadásában, hisszük, hogy a megváltottak örök életre, a hamisak az ítélet után az örök kárhozatra jutnak.
• Hisszük, hogy Jézus Krisztus az egyház feje, a tagok pedig a test részei, egységben.
• Hiszünk a keresztyén hitnek a mindennapi életben való gyakorlati alkalmazásában, az emberek felé való szolgálatban az élet minden területén, ami magában foglalja többek között a hitben való nevelést, lelki gondozást, szociális segítségnyújtást.

Nicea-konstantinápolyi hitvallás

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idők kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű (homoousziosz) és minden általa lett. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.
Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, egyetemes és apostoli egyházban; vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára; várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.

(Tony Line: A keresztény gondolkodás rövid története, Harmat-Kálvin, Budapest 2001, 38-39. old.)

Az általunk használt Apostoli Hitvallás végső formáját a 4. században nyerte el. Ám majd minden mondata egy régebbi hitvallásra, az ún. Római Hitvallásra, a római egyház keresztelési hitvallására megy vissza, amely valószínűleg a 2. századból való, hiszen Tertullianus (200 körül), illetve egyházi rendjében Hippolytus* (3. század eleje) azért hivatkoznak rá, mert ezt az egyház már régóta ismerte és használta. Nagyon régi az a kilences tagolású hitvallási formula, amellyel egyiptomi és római szövegekben gyakran találkozunk:
· Hiszek Istenben,
· az Atyában,
· a Mindenhatóban,
· és Jézus Krisztusban,
· az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban,
· és Szentlélekben,
· a szent egyházban,
· és a test feltámadásában.

Ha a Krisztusról szóló részt gondolatban kiegészítjük azzal, ami 1Kor 15,3kk tanúsága szerint már 50-ben, Pál első korinthusi látogatása idején kötött formában terjedt, akkor az Apostoli Hitvallás kijelentései szinte együtt is vannak. Ami még hiányzik, az az Újszövetség egyéb helyeiről könnyűszerrel kipótolható.

(forrás: szeretetlangja.hu)